A projekt

Alapkérdés, alapélmény:

Szubjektíven, a mindennapokban tanárként úgy érezzük, hogy bár sokféle információval és változatos csatornákon látjuk el tanítványaink szüleit, mégis mintha vakon repülnénk - nem kapunk megfelelő visszajelzést, kommunikációt, feedbacket. Hogyan lehetne, ha nem is egzakt módon, de valamiféle benyomást szerezni arról, hogyan hatnak az információk a szülőkre?

Alapötlet:

Adott egy pedagógus, aki két teljesen különböző korosztályban (alsó tagozat és gimnázium) is tanít. Fontos, hogy nem osztályfőnök. Kiváló alapszituáció, ha arra a kérdésre keressük indirekt módon a választ, hogy van-e kimutatható hatása tanári munkánknak, azaz informális módon tájékoztatható-e a szülő viselt közös dolgainkról? A DOLGAINKRÓL: tanár és diák együttműködéséről, módszereiről, közös küldetéséről? S hogyan hat ez ránk tanárokra - mert azt érezzük, hogy jelenleg nem mindig érezzük jól magunkat....

Hipotézis - melyek nagyon szubjektívek, de a mindennapi munkában nagy lélektani hatással bírnak:

1. A kisebb gyermekek szüleihez könnyebben eljut az információ, mert folyamatosan tudósítjuk őket, s mert az online élet miatt (gépkezelés, Teams-használat) - ennek ellenére az a tapasztalat, hogy mégsem jeleznek vissza...

2. A nagyobb diákok szüleihez úgy gondoljuk, hogy kevésbé jut el az információ - mert "már a gyerek nagy", nem sokára érettségizik, intézi egyedül a dolgát, ha gond van, majd bemegyek az ofőhöz.... és a gyereken keresztül megy a "nem hivatalos" információ. S a közömbösség falain nehéz átugorni...

3. A negatív visszajelzést halljuk csak meg? Vagyis hogyan lehetne objektívabb, kooperatív kommunikációs légkört teremteni a szülőkkel? Alapmódszernek tűztük ki, hogy a gyerekek óráin arra bíztattuk őket, hogy a szülővel együtt kérdőívezzen, robotrajzoljon, chatbotot teszteljen, jótékonykodjon, nézze meg a bál oldalát stb. Gyakran és hangsúlyosan emeltük ki, hogy a szülővel együtt cselekedjen.

A projekt megvalósítása:

1. szakasz: Vízkereszttől - Hamvazószerdáig - a báli szezon, az év kezdés, a tervezés ideje - s idén teljesen az online élet feldi le. Az első szakasz legfőbb digitális produktuma: a Karolina bál.

2. szakasz: Hamvazószerdától Nagyböjt végéig (és tovább) - a nagyböjt ideje - az önvizsgálat, a jócselekedetek, az önreflexió ideje - online élettel, és reménnyel, hogy hamarosan újra személyesen tudunk találkozni, együttműködni. A második szakasz produktumai: chatbotok, applikáció, kérdőívek.

Stratégia, cselekvés, tervezés:

Eredmények:

Szülői reakciók összehasonlítása:

A projekt során a két konkrét csoport szüleinek válaszaiból egyértelműen kiderült a kommunikációs forma a tanár felé:

Az internetes kommunikáció szokásainak feltérképezése után látszólag teljesen más irányú kérdést tettünk fel, melyre duplán érkezett a markáns válasz:

A két fenti barna oszlopot megvizsgálva, mely a 155-ös résztvevős kérdőívből,  és az alább következő, Mesterséges intelligenciával kapcsolatos állítást tartalmazó célzott szülői közösség válaszaiból adódott,  azt a következtetést vontuk le, hogy szubjektív, kis létszámú kérdéssorunk alapján a csevegőrobot szolgáltatás újdonságnak számítana a tudatos iskolai kommunikációban. S hogy a vállalkozó szelleműeket is láttatni tudjuk, az alábbi kimutatás azt mutatja, hogy a chatbot használata a Karolina bállal kapcsolatban a megtekintések csúcsával együtt elérte a napi 19 használatot:

A szülőknek szóló Karolina bál megjelenése: 2021. február 16.  https://www.virtualiskarolina.hu/karolinabal/ - a fenti diagramból is az látszik, hogy a meghirdetés utáni napok voltak a erősek a chatbotnál.

A digitális életünket bemutató oldal látogatottsága egyértelműen megugrott a bál nyitásakor - megjegyezzük, hogy a februári eleji kisebb kiugrást egy másik projekt szavazása okozta, ahol a diákságot igyekeztünk mozgosítani indirekt módon, hogy jussanak el erre az oldalra.

Az oldalmegtekintéseket figyelembevéve is nagyon szépen szerepelt a Karolina bál:

A különböző statisztikákból egyértelmű, hogy jelenleg az egyoldalú (tehát tartalomfeldolgozóként, nézelődőként) kommunikációra hajlandóak mind a gyerekek, mind a felnőttek - különösen, ha valamilyen eseményhez kapcsoljuk a befogadnivaló tartalmat. 

De mi a helyzet, ha valamilyen aktivitást várunk a felnőttektől - gyerekektől? Tud-e arról a szülő, hogy a gyermek nem hagyományos módon is tud a tanár felé/társai felé jelzést adni, információt szerezni - s vajon a diák munkája által befolyásolja-e a szülőt? Az aktivitás és a passzivitás mitől függ? Ezekre a kérdésekre biztosan nem tudunk pontos választ adni - de néhány tendenciát meg szeretünk volna vizsgálni, s ezekhez az alábbi módokat alkalmaztuk:

- a tizedikes diákok kaptak egy applikációt, melyet arra használtak, hogy társaikat pozitívan értékeljék, valamint egy tesztoldalon kipróbálhatták a chatbot szolgáltatás egy típusát,  és több kérdívet is töltettünk ki velük

- a szülők kaptak egy körlevelet, melyben található linken önként és anonim módon kipróbálhatták a chatbotunkat, mivel az első általános kérdőívet 155-en töltötték ki (ennek nagyon örültünk), és erősen megjelent, hogy NEM ISMERIK a chatbot fogalmát, arra gondoltunk, hogy milyen nagyszerű ötlet a tesztoldal létrehozása

-  tanulói tevékenységként a másodikos diákok mozgásos és rajzos feladatot kaptak, a nagyobbak francia fordítási, és csevegőrobot tervezési kreatív gondolkodást igénylő feladatot kaptak, és alapvetően törekedtünk arra, hogy a karolina bál mint esemény megjelenjen a tanítási órákban, és a csevegőrobot, mint lehetséges információ szerzési lehetőség ismertebbé váljon a diákok számára is

Időközben a karanténhelyzet fokozódott, mi pedig alkalmazkodtunk: a nagyok mellé a kicsik is monitor elé kényszerültek - mi pedig nem adtuk fel, mert a rugalmasságot magunknak is célként tűztük ki....

Nagy várakozással tekintettünk a következő hetekre -  főleg a március 22-26-i hétre, amikor a Digitális hetet a diákok, és a szülők körében online térben tudtuk megvalósítani. Felkészültünk arra, hogy a passzivitás, és közöny nem veszi kedvünket - hiszen lassan megfogalmazódott bennünk: ha itt az online térben "rájövünk valamire", akkor az offline-ban már más módszerekkel is tudunk motiválni, vagy új utakat találhatunk! Mivel nem az volt a cél, hogy erős hatást gyakoroljunk, hanem az, hogy megnézzük: hatunk-e így, ahogy vagyunk a mindennapokban: nagy levegőt vettünk (és az összes bátorságunkat), tettük a dolgunkat, és figyeltünk.

A meglepetés:

A másodikos lurkók, akik egyébként jól szervezetten, és aktívan vesznek részt az órákon immár online térben, (lásd https://vakon-repulunk.webnode.hu/diakok/ ) alig küldtek vissza robotrajzot.... Pedig a kommunikáció teljesen világos, és egyértelmű csatornáján, a Teams-en kommunikálunk mindenkivel. Itt biztosan szoros az együttműködés, hiszen a gyerekek minden kattintása mögött egy szülő állt.

Itt viszont megnyugodtunk:

Itt pedig büszkék voltunk, mivel a MI applikációnkról volt szó:

A tartalmi válaszoknál a diákok fele ötletelt, a másik felének nem volt ötlete.

S itt meglepődtünk:

Menőnek tartják az iskolai appot, de NEM mutatják meg otthon.... ide tennénk zárójelben azt a szülői kérdőívet, ahol elég jelentős hányad a szülői oldalról hasonló tapasztalatról számolt be:

Ahogy mi látjuk: sikerült megszólítani azt a részét a szülői csoportnak az előző 155-ös csoportból, akit érdekel a téma, és tudja is mi a csevegőrobot és mivel eljutott a kérdőívig, ki is próbálta, és alapvetően jó véleménnyel van róla - melyről az alábbi grafikon is tudósít:

A szülői levelezőlistákon március 22-től ment a levél - a grafikonos kiugrás is ezt mutatja.

A tartalmi válaszoknál egyértelmű volt az újító szándék, az ötletelés, a brainstorming, a javaslat - teljesen egyértelmű volt a szellemi együttműködés igénye. Ezekkel a bejövő adatokkal tudunk valamit kezdeni a jövőben, s az iskola vezetősége felé továbbítjuk adatainkat.

A diákok egymás-értékelése - az app használaton keresztül:

Konklúziók - melyet nem győzünk hangsúlyozni, hogy mennyire pillanatnyi állapotot, és saját szemszögű értékelést tartalmaznak:

- A szülők sokkal aktívabbak, ha egy ismeretlen tudásterületre "berántjuk" őket - ha nincs pre-koncepció (sic!), lényegesen könnyebben kérdezhető a véleményük.

- A diákok felől sokkal kevesebb információ megy a szülő felé mint gondolnánk - ennek okait most nem volt célunk vizsgálni, inkább az arány volt az érdekes .

- A hatás eléréséhez több tényezőt kell figyelembe venni - érdemes marketing alapfogásokat tanulni, illetve egy-egy kérdőív megjelenésének egyéb körülményeit figyelembe venni: kötjük-e eseményhez, milyen típusúhoz, milyen egyéb kommunikáció előzte meg a kérdőív kiadását stb.

- A kérdőíveket lehet nem szeretni, de hasznosak.

- A Diák-Szülő közömbösség egymást gerjesztheti - ami kihat a Tanárra - de az ördögi kör megszakítható, és produktívvá változtatható! 

- Kézzel foghatóvá vált számunkra, hogy a Szülő/diák ha nem ismer valamit/vagy nem tud valamit - pusztán azért, hogy kipróbálhassa - nem fog eljutni a cselekvésig, együttműködésig. Kicsit szigorúan úgy fogalmaztuk ezt meg, hogy ha valami újdonság - az nem azt jelenti, hogy érdekes. Viszont ha ismerős, aktív cselekvést kötünk hozzá, és pozitív visszacsatolást - akkor sikeres lehet - erre igen látványos példa lett az online térben zajlott jótékonysági árverés, és az ott kipróbálható chatbot használat!

- Egy "menőnek" tartott dolog önmagában akkor tud szélesebb körben használhatóvá válni, ha gyerekek saját döntésük, választásuk felelősségét megtapasztalhatják.

- A szülőket egyre jobban el tudjuk érni online módon, de nem saját benyomásaink és ítéleteinkre kell alapoznunk, hanem együttműködési felületet kell biztosítani nekik, igazodva többféle igényhez, és intézményi szinten kell koncepciót és innovációt kidolgozni a kérdésre.

- Megfogalmaztuk, hogy a szülő-gyerek együttműködésre több figyelmet szentelhetnénk, akár a konkrét tanítási folyamatban is.

- S egy utolsó vidámnak szánt tanulság: a szülői chatbot használatánál több bepötyögött kérdés érkezett a chatboton keresztül. Egy része hasznos, logikus kérdés - de egy része egy teljesen egyértelmű válasz után "szinte bosszantó" kérdések következtek a szülők felől... amikor először szembesültünk a válaszok számával ÉS ezekkel a beírt kérdésekkel, akkor nagyon negatív gondolatokat fogalmaztunk meg, s le merem írni fel is mérgeltük magunkat... de a csillagos értékelések a JÓ kategóriába estek... s akkor rá kellett jönnünk, hogy a Szülőnek is van HUMORA... :) A robothoz intézett kérdés, miszerint "Hogyan szólíthatlak? " ebben az összefüggésben nem a kemény, negatív kritikát fejezte ki... :)